Nagyon úgy tűnik, hogy a világ két legszervezetlenebb egyetemén tanulok. Ez azt jelenti, hogy hiába emaileztem egy egész nyáron át az itteni koordinátorommal, azok, akik az Erasmusosokért felelősek nem tudtak rólam. Most beszéltünk velük (mit szépítek, Alba beszélt velük), és azt modták, hogy semmilyen papírt nem kaptak az én egyetememről, hogy én szeretnék itt tanulni, szóval nekik még ezt el kell intézni, és majd csak utána számítok az ő diákjuknak. Persze most nagyon elfoglaltak, úgyhogy még nem tudják, hogy mikor tudják ezt elintézni, de ma semmiképpen. Ez azért ciki, mert szeretném már megkapni az ösztöndíjamat, mert jó, hogy van még 100 Euróm, de kezd kellemetlenné válni, hogy pl kauciót kéne fizetnem a lakásért, de mentegetőnöm kell, hogy sajnos nem tudok.
Mindemellett, ha azt az oldalát nézem a dolognak, hogy így időt nyertem nyelvet tanulni, és megismerni a várost, akkor ez mindenképp jó.
Összegezve: Jó dolog ez az Ersamus, de mindenkinek kívánok hozzá egy jó adag nyugatatót. Mert anélkül lehetetlen.
Ja, és még valami. A lány, aki megnézte volna a harmadik szobát, hogy beköltözzön, meggondolta magát, mert dohányzunk, és így nem akar ide költözni. De még csak meg sem nézi. De jó már egyeseknek, hogy így válogathatnak. Nekem bezzeg úgy jött a lehetőség, mint a megváltás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.