Na és akkor vissza a munkához. Rengeteg álláskereső oldalon regisztráltam, elküldtem a jelentkezésemet sok helyre, de semmi. Aztán feladtam két hirdetést, az egyik, hogy szívesen vigyázok gyerekekre, a másik, hogy állást keresek, mint pultos. A legnagyobb meglepetésemre többen is reagáltak a pultos hirdetésre, mindre visszaírtam, a gond csak az, hogy nekem ezután már nem írtak vissza, amit nem igazán értek. Egy kivétellel.
Múlt hét kedden felhívott egy hapsi, mondta, hogy van egy vállalata Pamplonában, és tudna nekem munkát adni, csak előtte mindenképpen találkozzunk. Megbeszéltük tehát, hogy csütörtökön 4 órakor egy kávézó előtt találkozunk. Képzelhetitek mennyire örültem, hogy végre lesz munkám és pénzem. Találkoztunk is, és mivel szakadt az eső, mondta, hogy üljünk be a kocsiba, hogy megbeszéljük a részleteket. Azzal kezdte, hogy a vállalata fotocellás ajtók gyártásával foglalkozik, van nem tudom én hány beosztottja, stb. Kérdeztem, hogy nekem mi lenne a szerepem ebben az egészben. Mondta, hogy ő egész nap Zaragozában van, csak este és vissza Pamplonába, és akkor lenne rám szüksége. Úgy fogalmazott, hogy "megosztani órákat". Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, úgyhogy tovább faggattam, de én még mindig naiv voltam. Mondta, hogy az kéne, hogy elkísérem különböző helyekre. Azt hittem, hogy úgy érti, hogy konferenciákra, vagy nem is tudom, én változatlanul hittem benne, hogy tisztességes az ajánlata, aztán közölte, hogy óránként 50 Eu-t tudna nekem fizetni. Na, itt már leesett, hogy mit akar, úgyhogy nyomatékosan közöltem vele, hogy menjen a fenébe, én nem vagyok prostituált, mire azt válaszolta, hogy ez nem is arról szól, ő csak öleléseket akar (ezzel a mondattal tette tökéletesen tönkre az ölelésről alkotott fogalmaimat), és még hozzátette, hogy higgyem el, ő jó ember. Nem akartam mondani, hogy véleményem szerint a jó emberek nem keresnek maguknak kurvákat az interneten, pláne nem egyetemista lányokat. Amikor kiszálltam a kocsijából még utánam szólt, hogy "azt hittem értetted, mit akarok". Anyád!
Mentségemre legyen szólva, azt hittem, hogy az olyan emberek, akik ilyen szolgáltatásra keresnek lányokat, azok speciális oldalakon keresnek. És amúgy is teljesen fel vagyok háborodva, hogy valaki hatvanvalahány évesen azt hiszi, hogy én ezt tényleg meg fogom tenni. Úgyhogy a napom úgy ért véget, hogy hazajöttem, jól kisírtam magamat, aztán átmentem a magyarokhoz, és berúgtunk. Szent Patrik napja lévén nem volt nehéz utána találni egy bulit, úgyhogy valamikor reggel jöttem haza egy igen kalandos éjszaka után.
De ami történt megtörtént, nem tudta teljesen elvenni a hitemet, akkor is találni fogok munkát. Van egy fiú, akit fel kéne készíteni az angol érettségire, és bár nem tudtam nyugodt lelkiismerettel igent mondani, mégiscsak megtettem, mert kell a pénz. Meg úgy vagyok vele, hogy én is leérettségiztem valahogy, meg amúgy beszélek angolul, és az tuti, hogy jobban, mint ő.
A másik meg, hogy felhívott egy pasi, aki úgy néz ki, hogy tényleg pultost keres, mert mondta, hogy adjam le az önéletrajzomat a bárban, és mivel most hétvégén nem tudtam menni próbamunkára, ezért azt mondta, hogy ha a jövő hét végéig nem talál senkit, akkor felhív. Én úgy döntöttem, hogy ezt nem várom meg, hanem mikor leadtam a CV-t rögtön felhívom. Valami csak összejön.
Addig is igyekszem spórolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.