La vida en España

Rájöttem, hogy ha Portugáliáról akarok írni, akkor az valahogy mindig elszáll, ezért csakazértsem fogok beszámolni róla. Jó volt, szép volt, nézzétek meg a képeket! :)

Na, hát a nagy dilemmám megoldódott, úgy döntöttem, hogy maradok, és kétheti körömrágás után végre az egyetem is tudomásomra hozta, hogy úgy döntött, hogy maradok. Tehát maradok. (Durva, hogy így fél 12kor milyen jól tudok még fogalmazni, ahhoz képest, hogy egész nap a homoszexuális identitás körülhatárolásának a nehézségeit tanulmányoztam. Vagy pont ezért.) Szóval ma jött meg a válasz, úgyhogy végre tudok lépni valamit az ügyben. Már bementem a külügyi kapcsolatok osztályára, és úgy tervezem, hogy innentől kezdve, amikor csak időm engedi bemegyek, folyamatosan emailekkel fogom bombázni őket, hogy ugye tudjátok, hogy itt vagyok, tudjátok, hogy itt vagyok? Hátha így most tudni fogják.

De ugyebár ez felvet problémákat. Többek között költöznöm kell, ami azért kérdés, mert (persze azon felül, hogy még nem tudom, hogy hova) sok helyen ha egy napot is ott töltesz a hónapból, akkor az egész havi bérleti díjat fizetned kell. Úgyhogy lehet, hogy majd csak februártól foglalom le, és remélem, nem járok úgy, mint mikor először jöttem ki. Mármint, hogy két nappal korábban mondják le az egészet.

Akkor ott van még az, hogy le akarok-e diplomázni ebben az évben. Erről nem ártana többet megtudni, mert egyik oldalról szeretnék, másik oldalról viszont nem akarok indokolatlanul sok dolgot a nyakamba venni. Hiszen szemtelenül fiatal vagyok. Igen, ez így van. :D Többek között a kedvenc problémám, hogy nincs meg egy fél év tesim. Na, ennek is utána kell még járni, de ha azért nem kaphatom meg a diplomámat, mert hiányzik egy tesi, akkor nagyon, de nagyon nevetni fogok. Mert kb nem tudok mást csinálni.

Mostanában szörnyen fáradt vagyok, és csak az otthon-egyetem párosításra vagyok képes. A fejemre nőtt a sok beadandó. Emellett jövő héten lesz vizsgám szociálpszichológiából, és van még olyan, amit azt sem tudom, mikor tudok megcsinálni. Mert pont az itteni vizsgaidőszakban leszek otthon.

Mert, hogy otthon is leszek ám. Január 6-án érkezem dél körül, és 20-án jövök haza. Pontosan két hét. Egy nappal sem több, egy nappal sem kevesebb. 14 napom lesz arra, hogy megcsináljak minden vizsgát, elintézzek minden papírt (és mivel egyszer már végigcsináltam ezt az Erasmus cécót, nem számítok semmi jóra), valamit arra, hogy időt töltsek a családommal, és persze kellő mennyiséget bulizzak a barátaimmal, mert már most látom, hogy feszt inni kell majd. Pedig mióta elhagytam a bankkártyámat, már mértékkel bulizom. Amúgy a kártyám megvan végül, és ez az a történet, amivel nem fogom itt égetni magam. Pedig vicces... :D

Mit is írjak még. A karácsonyt Barcelonában fogom tölteni a barátaimmal, jelenleg azt szervezzük, hogy valakinél aludhassunk, mert nem igazán van pénzünk szállásra. Vagyis ők szervezik, mert én senkit nem ismerek ott. A szilvesztert itt töltöm Pamplonában, jelenleg társaságot keresek. Mert akikre eredetileg számítottam Párizsban lesznek (de szar, már nekik), de nem félek, találni fogok valakit. Amúgy pont most hétvégén szembesültem azzal, hogy hiába eléggé nagy ez a város, a külföldiek (mármint azok, akik nem szigorúan csak a többi Erasmusossal mennek mindenhova, mert ilyeneket is ismerek) többnyire ismerik egymást. Rájöttem erre akkor, amikor becsöppentem egy olyan buliba, ahol mindenkit ismertem, csak mindenkit máshonnan, csak azt nem tudtam, hogy ők ismerik egymást, azt meg, hogy honnan, arról lövésem sincs.

Tehát 21 nap múlva megyek haza, és addig még rengeteg mindent el kell intéznem, de végeredményben megéri. Miután eldöntöttem, hogy maradni akarok, már nagyon akartam, és amikor ma megkaptam az emailt, kb fél órát ugráltam körbe körbe a szobámban. Szóval nagyon örülök neki. A következő félévet a nyelvtanuláson kívül a kapcsolatépítésre szánom. Hiszen mire jó az Erasmus, ha nem arra, hogy a későbbiekben bármelyik országba elmehess úgy, hogy nem kell a szállásért fizetni. ;)