Hát igen. Tényleg régen írtam, de ennek összesen két oka van. Vagy az, hogy nem történt semmi, és nem volt miről beszámolnom, vagy az, hogy annyi minden történt, hogy nem volt időm írni. De akkor most megpróbálom áttekinteni, hogy mi is történt az elmúlt egy héten.

Tehát pénteken Alba a változatosság kedvéért hazament (és Ane sem volt itthon), de azért előtte még sikerült beiszogatni, és felmenni a városba. A busza hajnal egykor indult (ki hallott már ilyet??????), a városban pedig ilyen mini San ferminez volt, úgyhogy tömve volt minden klub. Én persze találkoztam egy ismerősöm ismerőseivel, és persze, hogy nem jöttem haza, hanem elmentem velük bulizni. Úgyhogy valamikor nagyon későn kerültem ágyba, így persze a szombatomból nem lett semmi.

Az egész vasárnapomat tanulással töltöttem, és itt is fel kell tennem a kérdést, hogy amikor először kimondtam, hogy oké, én spanyolul fogok szociológiát tanulni, akkor miért nem vágott valaki izomból pofán, és kérdezte meg, hogy normális vagy? De őszintén, a válaszom is megvan rá. Mert úgysem hallgattam volna senkire.

A hétfőm gyakorlatilag ugyanazzal telt, tanultam, mert keddre nagyon sokat kellett olvasni, és miért is ne, az utolsó pillanatra hagytam mindent, és persze nem olyan könnyű úgy olvasni egy szakszöveget, hogy kb minden második szót nem értek. Itt azért megjegyezném, hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy két spanyollal lakom együtt (bár ha ezt hallanák, akkor lefejeznének, mert az egyik katalán, a másik baszk, és már milliószor kijelentették, hogy ők nem spanyolok), mert az egyik szöveget, amikor már végképp nem bírtam tovább odaadtam az Ane-nak, aki elolvasta, és kiemelte a lényeget. :)

A tegnapi napom úgy nézett ki, hogy kb hajnal 3ig tanultam, utána keltem 6kor, bementem az órámra, ahol majdnem elaludtam, aztán a következőre. No, ez vicces volt. Ez az az óra, ahol a tanár olyan gyorsan beszél, hogy egy szót sem lehet érteni belőle. Nos, tegnap kijelentette, hogy 3 vizsgánk lesz a félévben, ez fogja kiadni a jegyet, és az első október 18án. :) Vicces nem? Van két hetem, hogy megtanuljak spanyolul, és megtanuljak egy rohadt hosszú anyagot szociálpszichológiából. Ja, és erre a hétre, amikor lesz a vizsgám pluszba még el kell olvasnom egy könyvet (igen, egy egész könyvet), és egy tanulmányt. Amikor ezt itthon mondtam, Alba megkérdezte tőlem, hogy miért, Magyarországon nem kell olvasnotok. De igen, de tegyük hozzá, hogy azért az egy kicsivel könnyebb.
Az órám után még bementem a külügyi kapcsolatok irodájába, és megkérdeztem, hogy miért nincs még diákigazolványom (ami mellesleg szükséges a könyvtári kölcsönzéshez, így most az egyik tanárom kölcsönzi nekem folyamatosan a könyveket. Áldva legyen!), és miért nem tudom használni a tanulmányi rendszert. Erre közölte velem a hölgy, hogy a diákok még nem érkeztek meg, és a tanulmányi rendszer használatához ki kell töltenem egy papírt. Ezzel nincs is semmi baj. De kb 10szer voltam már abban a nyamvadék irodában, és miért nem lehet mindent elmondani egyszerre?????????? Erre adjon nekem választ valaki. Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy én választottam ezt az országot. :)
Ezek után 4 órán át spanyoloztam a könyvtárban (amúgy büszkén el kell mondanom, hogy beszélek spanyolul, és meg lettem dicsérve, hogy mennyit fejlődtem), és utána végre bementem a hiányzó órámra. Mint kiderült az időpont, amit megadtak nekem erre az órára, jó volt, csak a helyszín nem, ezért nem tudtam eddig részt venni rajta. Nahát, ültem a terem előtt, vártam, hogy bemehessek, és láttam, hogy nagyon sétál ott egy ferde szemű kislány. Gondoltam, ilyen szemmel csak nem spanyol, úgyhogy leszólítottam már. Először is megkérdeztem tőle, hogy beszél-e angolul. Azt mondta, hogy nem nagyon (igaz volt). Megkérdeztem, hogy beszél-e spanyolul. Azt mondta nem. Megkérdeztem, hogy akkor milyen nyelven beszél??? Azt mondta, koreaiul.... Hát, sajnos a nyelvi kompetenciáim nem tettek lehetővé egy kimerítő beszélgetést, de kiderült, hogy ő is Erasmusos, és ez az óránk közös. Na már most, én azt mondom, hogy ez bátorság. Eljönni úgy egy idegen országba, hogy nincs egy nyelv, amin normálisan tudnál kommunikálni a többiekkel. Megígértem neki, hogy felveszem facebookon, és Isten látja lelkemet, de... Olyan egyformák. És most hogy mondjam meg neki, amikor legközelebb találkozunk, hogy "bocsi, én megpróbáltalak megkeresni, de mind tök egyformák vagytok, és fogalmam sincs melyik vagy te!" Hm??? Úgyhogy találomra bejelöltem egyet, és ha holnapig nem igazol vissza, akkor bejelölök egy másikat. :)

Szóval mindezek után, hogy reggel 9-től este 7-ig az egyetemen voltam, hazaestem, mint egy agyhalott, erre a szomszédom megkérdeztem, hogy nincs-e kedvem elmenni vele bulizni. azt válaszoltam, hogy bármikor, de most nem. És aludtam, mint akit fejbevágtak.

Amúgy tegnap megkérdeztem, hogy van-e valamilyen program, amit az egyetem szervez az Erasmusosoknak, és azt a választ kaptam, hogy nincs. (naná, hogy nincs! Spanyolok). Úgyhogy a kezembe vettem a dolgok irányítását, és elkezdtem facebookon keresgélni, és írtam egy pár embernek, hogy van-e kedvük találkozni. És de jól tettem! :) De talán kezdtem ott, hogy az egész város ki volt plakátolva, és az volt ráírva, hogy "huelga general 29 de sept". Gondoltam, valami nagy buli, vagy fesztivál, vagy mittomén. Pedig de jó lett volna, hogy előveszem a szótáramat! Azt jelenti, hogy általános sztrájk! :) Igen, ma egész nap sztrájkoltak baszkföld önállóságáért. Ezért volt az, hogy alig jártak a buszok, és ezért volt az, hogy fölöslegesen mentem be az egyetemre, mert elmaradt az órám. És de jó lett volna, ha valaki ezt elmondta volna nekem, és akkor nem kellett volna 3 órán sétálnom, és várom, hogy az Erasmusos lány, aki visszaírt az üzenetemre, végezzen. Na de lényeg az, hogy sikeresen találkoztam egy német, egy cseh, egy mexikói és egy kubai lánnyal, akik nagyon aranyosak voltak, és ha már az egyetem elbaszta nekem, hogy ott lehessek az Erasmusos találkozón, megszervezem én magamnak.

Amúgy összességében nem bánom, hogy így alakult, mert ha tudtam volna előre mindenről, akkor valószínűleg én is Erasmusosokkal laknék együtt, és akkor nem tartanék itt a spanyollal, ahol. Valahol úgy vagyok vele, hogy lehet, hogy nem lesz olyan sok barátom a világ minden pontjából, és nem leszek ott minden erasmusos bulin (bár holnap pont menni akarok egyre, csak még nem tudom, hogy kivel), de lesz egy csomó spanyol barátom Spanyolország minden pontjából, meg Dél-Amerikából (mert az igazat megvallva, egy igazi spanyollal sem sikerült még összebarátkoznom), és megtanulom tisztességesen a nyelvet, és megismerem a kultúrát. Úgyhogy teljesen pozitívan állok a dolgokhoz, van még egy csomó időm, hogy megismerjek emberek, és élvezek minden percet, amit itt töltök. Sosem unatkozom, mert ha más nem, akkor tanulok. Tudom, hogy a legtöbb embernek nem erről szól az Erasmus, de nekem ez most így jó. Kezdem megtalálni azt a boldogságot, amiért idejöttem. És ez most jó. Nagyon jó.

Hát tessék Tibi, jelenleg ez van velem. :)