Hát a következő bejegyzésnek sokan nem fognak örülni. Vagy hát nem tudom.

A lényeg a következő. Kb 3 hete kaptam egy emialt, hogy itt meg itt tudom meghosszabbítani a kint tartózkodásomat. Úgy gondoltam, hogy hát, jó, és be is zártam, el is felejtettem. Aztán néhány napja szöget ütött a fejemben a gondolat. De mi lenne, ha.... ? Hát azóta kb semmit nem tudok csinálni, egyfolytában ezen jár az agyam. Már írtam pro és kontra listát is, de az sem segített, mert ugyanannyi jött ki mindkét oszlopban. Tehát a lényeg az, hogy gondban vagyok.

Nézzük az érveket, amik mellette szólnak:

1. Ugyebár a kezdésem nem ment itt éppen zökkenőmentesen. Az egyetem nem tudta, hogy itt vagyok, éppen ezért nem ismertem meg sok embert, kimaradtam ezekből a nagy közös Erasmusos cuccokból. Nem arról van szó, vannak barátaim, mindig van mit csinálnom, sőt valahol hálás is vagyok azért, hogy nem más nemzetiségűekkel lettem jóban, hanem anyanyelvűekkel, mert a környezetemben látom, hogy hol tartanék spanyollal, ha nem így lett volna. De azért néha elfog az irigység, amikor látom, hogy mások milyen nagy társasággal vannak örökké, mindig együtt stb. Ezt a részét is szeretném kipróbálni, és ha maradnék, akkor tutira ott lennék az első naptól kezdve minden ilyen eseményen, megismernék egy csomó új embert a világ minden pontjából, és tudnék utazgatni egy csomót.

2. A nyelv. Bár bárkivel találkozom, aki ismert, amikor kijöttem, mindenkitől azt hallgatom, hogy hihetetlen fejlődésen mentem keresztül, mégsem állok még olyan szinten, hogy egy nyelvvizsgát meg tudjak csinálni, ami ugye elengedhetetlen a diplomához. Ha viszont itt maradnék még egy fél évet, akkor nyelvtudásom tökéletes lenne, ami többek között segítene munkát is találni a nyárra, meg ilyenek.

3. Utazás. Lenne elég időm bejárni, és megismerni egész Spanyolországot, és nem kéne kapkodva a vizsgáim, és a hazautazásom között szervezni az utazásokat, ami lehet, hogy drágább is.

Mindenképpen mérhetetlenül sok élménnyel gazdagodnék, mint ahogy gazdagodtam eddig is. Ez egy olyan lehetőség, ami soha nem tér vissza az életben. Egyszer van. Mert mikor máskor adatik meg, hogy egy évet külföldön élhetek úgy, hogy gyakorlatilag az egyetem fizeti. Szeretnék maradni. De rengeteg félelem is van bennem. De hát akkor is volt, amikor kijöttem, és lám, milyen jól érzem itt magam. Pl ezen a hétvégén megyek Portugáliába. Váratlan ötlet volt, egy cseh lánnyal. Otthonról azért ilyeneket nem tudnék megcsinálni.

Ami ellen szól: család, barátok, egyetem.

Az első kettőt nem kell magyaráznom. Fontosak, szeretem őket, nagyon hiányoznak.

Az egyetem. Meg kéne csinálnom az összes vizsgámat villámsebességgel, megírnom a szakdolgozatomat, leállamvizsgáznom, és itt is teljesíteni a követelményeket. És ha mindezt megcsinálom, akkor nem csúszok. Kurva nehéz, de nem lehetetlen. A szakdolgozatom 90%-át úgyis itt írom, és ha kint maradnék, akkor hazamennék januárban két-három hétre, be tudnám szerezni a hiányzó magyar szakirodalmakat, és kihoznám. Egyúttal a vizsgaidőszakban lennék otthon, nem kéne egyéni vizsgarendet kérnem.

Be kell adnom a felvételi jelentkezést, de azt meg tudom csinálni, amikor hazamegyek, csak magát a felvételit nem tudom, hogy hogy.

Ami egy kicsit nagyobb probléma, hogy el kéne költöznöm innen, mert már kiadták a szobámat februártól. De ha Mo-ról találtam albérletet, nulla nyelvtudással, akkor ez itt nem lehet probléma. És Albáék segítenének. Pl van egy kiadó szoba, 5 emelettel feljebb. Két lány lakik ott. Nem lenne nagy változás, de persze meg van a kockázata.

Akadály még a pénz, de végeredményben beszélek már olyan szinten spanyolul, hogy ha nagyon keresnék, akkor találnék munkát magamnak, februártól meg pláne. És akkor több pénzem is lenne.

Ami a legnagyobb visszatartó erő, az a családom, és a barátaim. Nagyon hiányoznak, hiányoztok, és rossz azt hallgatni, hogy mikor jössz már, mikor jössz már. Ezek után hogy álljak oda, hogy oké, sziasztok, itt vagyok, de jó, de megyek is vissza. Másrészt nem ez az az időszak, amikor önzőnek kell lennem? Mások is élnek külföldön, és én nem örökre maradnék itt. Tényleg.

Mindent összevetve, nem tudom. Nagyon szeretnék maradni, de nagyon félek is. Segítsetek! Mit tanácsoltok? Mit csináljak? Teljesen tanácstalan vagyok.....