La vida en España

Megint hat évesnek éreztem magam. Vagy nem. Olyan volt, mint, mikor két éve bementem Debrecenben az egyetemre, és azt sem tudtam, hogy hogy működik ez az egész. A különbség az, hogy akkor legalább értettem, hogy mit mondanak.

Nahát felkeltem nagyon korán, hogy nagyon korán be tudjak menni, mert meg kellett találnom a termet, és amúgy még mindig nem mértem le, hogy mennyi idő kell míg beérek. Út közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogy éltem túl a tegnapot a buszon másnaposan. Ugyanis a söfőrök mennek, mint a huzat, és az út tele van kanyarokkal, meg körforgalommal, szóval még most is, hogy csak az idegességtől remegett a gyomrom, most is majdnem elhánytam magam.

Negyven perccel kezdés előtt értem oda, megtaláltam a termet, leültem és vártam. Vártam, és reménykedtem, hogy ez a hatalmas előadó megtelik emberekkel (amúgy kb negyven, vagy ötven fős, de ez számít itt nagy előadónak), és senkinek nem tűnik majd fel, hogy csak ülök, és nem értek semmit. Hát nem így történt. Az órára heten járunk, egy kedves, barátságos kis körben ülünk, és minden órára olvasni kell vagy ötven oldalt, amiről beszéélgetünk. Vagyis beszélgetnek, én meg próbálok értelmes arcot vágni. Amúgy a tanár, egy idős bácsi, nagyon kedves, aranyos, egy ideig kérdezgetett, aztán szerintem rájött, hogy fölösleges, és megkért, hogy óra után lehetőleg maradjak már ott, mert beszélni szeretne velem. Na jó, de tegyük hozzá, hogy az első kérdése az volt, hogy jelenleg milyen a politikai és gazdasági helyzet Magyarországon. Értékeltem a naivitását, amivel elképzelte, hogy én majd itt hosszasan kifejtem a szélsőjobboldali eszmék felerősödését, és a gazdaság hanyatlását, azok után, hogy egyszerű formanyomtatványon azt sem értettem, hogy hova kell írni a nevemet. Így hát óra után ott maradtam vele, és elmagyarázta (na ilyenről sem hallottam még), hogy ugye ő ilyen beszélgetősre akarja ezt az órát, és igaz, hogy felvették egy csomóan,de szétosztotta az embereket max 8 fős csoportokra, és így csak minden második héten kedden lesz nekem ez az óra. És mindemellett kedvesen megkért, hogy tanuljak meg spanyolul, mert a következő óra elején elsőként az véleményemre lesz kiváncsi a modern társadalmi mozgalmak kölcsönhatásairól. Úgyhogy van két hetem. Jeah!!!!

A következő órám szociálpszichológia. Lett volna. Ketten ültünk a teremben egy amúgy nagyon kedves lánnyal, és egy idő után úgy döntöttünk, hogy valószínűleg ez nem lesz megtartva ma, mert senki nincs itt. Csak mi erről valahogy nem tudtnk.

Na ezután ennek a lánynak a kíséretében bementem a könyvtárba. Hát még szerencse, mert egyedül tuti, hogy elvesztem volna. Bár még most sem sikerült megfejtenem a logikáját, szerencsésen kikölcsönöztem 3 könyvet, amit köveztkező órára el kell olvasni (na nem az egészet, csak részeket), úgyhogy lassan el is kezdem. Két hét alatt csak átrágom magam rajat.

Ja, lett volna még egy órám, ma 5-től, de nem tudom, hogy hol, ezt valahogy tegnap nem néztük meg, úgyhogy nem tudok bemenni, mert a koordinátorom nem válaszolt az erre irányuló kérdésemre. Jó, persze én is meg tudnám nézni, de ide linkelem a táblázatot, ami erről szól, és aki megfejti nekem, az okos: http://www1.unavarra.es/digitalAssets/134/134246_aulas-curso-2010-2011-1---SEMESTRE.pdf

Szóval látható, hogy ki van írva, hogy 1-es, 2-es csoport, stb, de hogy melyik tantárgy, arra jöjj rá magadtól. És tegyük hozzá, hogy az egyetem nagyobb, mint az otthoni, és azon felül tartozik hozzá kb 12 melléképület. Egy részről bánom, hogy nem tudok bemenni, mert állítólag jó  óra, és nem akarok nagyon lemaradni, más részről viszont nem, mert olyan fáradt vagyok, hogy azt elmondani nem lehet.

Most pedig megyek, és belevetem magam a modern társadalmi mozgalmak politikai megítélésének gyönyöreibe. Persze mindezt spanyolul. :)