La vida en España

Hát az elmúlt időszakban elég sok minden történt velem. Ha csak pár szóban akarnám összefoglalni, akkor buliztam, buliztam, és buliztam. Ennek keretében megjegyezném, hogy most már hivatalosan is a föld összes országában nagykorúnak számítok, és fogyaszthatok alkoholt. Ez a jeles esemény is méltó módon meg lett ünnepelve, összekötöttük a Haloweennel.

De most nem erről akarok írni. Múlt hét csütörtökön, amikor épp a szomszédban voltam, és iszogattunk a buli előtt, mondta az egyik barátom, hogy ők szombaton mennek San Sebastianba, mert lesz ott valami koncert, és hogy nem akarok-e elmenni velük. Először nemet mondtam, mert van tanulnivalóm bőven, de aztán rájöttem, hogy a könyv, amit el kéne olvasnom nincs meg a könyvtárban, és meg kéne vennem, amit nem vagyok hajlandó, csak azért, hogy egyszer elolvassam, úgyhogy pénteken úgy döntöttem, hogy egye fene, menjünk! Itt jegyezném meg, hogy milyen ügyesen elkezdtem tanulni a spontaneitást. :)

Na, szombaton mentünk a 17:30-as busszal. Nem tudom, írtam-e már, hogy itt a föld alatt van a buszállomás. Ha nem, akkor most írom: itt a föld alatt van a buszállomás. Hát nem fura? A jegy oda-vissza 15 Eu volt, ami elég baráti. A módszer az, hogy, csakúgy, mint mondjuk otthon az IC-n itt is helyre szóló jegyet kapsz, és hogy mindenki kényelmesen utazzon, tegnap pl egy időpontban 2 buszt indítottak. Hát nem egy Magyarország... :) A táj varázslatos volt, hegyek között mentünk, gyönyörű az egész. Sajnos képeket nem tudtam csinálni, mert ha nem vakuztam, akkor elmosódott, ha meg igen, akkor visszaverte az ablak. Na, már a buszon elkezdtük megalapozni a hangulatot, mindenkinél volt egy liter boroskóla, mert el is fogyott egyhamar.

Amikor odaértünk elindultunk keresni egy boltot, ahol vettünk még bort és kólát, aztán irány a belváros. Hát festeni sem lehetne szebbet. Imádtam. Olyan volt, mintha egy filmbe csöppentünk volna. Ez után jött valakinek az a hülye ötlete, hogy vegyünk rumot, és kólát, és hát mért is ne, plusz két üveg rummal felszerelkezve irány a tengerpart, és lehet alapozni. Az egész nagyon jó volt. Utána kb egy óra bolyongás után megtaláltuk a bárt, ahol a koncert volt, de ami a poén, hogy végül nem mentünk be, mert nem volt akkora buli, hogy kiadjunk érte 7 Eu-t.

Amúgy itt ugye úgy működik, hogy nem mehetsz ám be egy bárba csak úgy pisilni, csak akkor használhatod a wc-t, ha fogyasztottál. Na, mi ezt úgy játszottuk ki, hogy minden bárban, ahol pisilni akartunk engem küldtek előre, hogy beszéljek magyarul, és totál 0 spanyollal tudakoljam meg, hogy hol a mosdó. A többiek meg álltak mögöttem, és bólogattak, hogy nem semmit nem beszélünk spanyolul. Nem mintha nem sütött volna mindegyikről, hogy latin, de mind1. Igazából be is jött, mert mire eljutottam addig, hogy szótárat lapozgatva kinyögtem spanyolul, hogy mosó, a pultos általában már megunt annyira, hogy nem kezdte el nekem magyarázni, hogy én oda nem mehetek, úgyhogy nem kellett a szabadban pisilnünk. :)

Az este vége az lett, hogy Lili nagyon rosszul lett, úgyhogy szórakozóhelyre nem nagyon tudtunk bemenni, alkoholt már nem árultak csak a bárokban, úgyhogy egy bárban vettünk sört, meg valami kaját, és mivel elkezdett irtózatosan szakadni az eső, és nem tudtunk sehova se menni, beültünk egy kapualjba, és felváltva aludtunk. Valamikor 6 körül indultunk el az állomásra, amikor is szarrá áztunk, de szó szerint, nem volt az az ernyő, ami megvédett volna, ott még ültünk egy másik kapualjban, és vártuk, hogy kinyisson az iroda, ahol átváltottuk a jegyünket a korábbi buszra, és hazajöttünk. A haza utat végigaludtam, és amint hazaértem ettem, letusoltam forró vízzel, és beestem az ágyamba. Most meg tanulnom kéne, de nem visz rá a lélek. Mondanom sem kell, másnapos vagyok. De megérte.

Még mindig boldog vagyok. :)