Mostanában egyre jobban beindul minden, úgyhogy egyre kevesebb időm és energiám van írni, de akkor most összegzem az elmúlt napok történéseit.

Tehát az Erasmus buli, amin múlt héten voltunk nagyon rossz volt, el is jöttünk hamar (hamar? hát 2-kor indultunk el) és átmentünk egy másik helyre, aztán egy másikra, és így tovább, mert itt úgy működik, hogyha egy szórakozóhely bezár, akkor mellette kinyit egy másik, szóval összességében egy jó estét könyveltem el.

A péntekem elég egyhangú volt, nem igazán csináltam semmit azt leszámítva, hogy elmentem egy barátnőmmel kávézni, aki nem beszél angolul, ezzel is kényszerítve magamat arra, hogy használjam a spanyolt, ami büszkén jelentem, egyre jobban megy.

Szombaton este ketten voltunk itthon Elenával, mert a barátja visszament Romániába, Alba pedig elutazott a barátnőjéhez. Elkezdtünk iszogatni, és egyszer csak olyan éjfél körül kitaláltuk, hogy miért nem megyünk el valahova, úgyhogy nekivágtunk az éjszakának. Nem lehetetlen, hogy rosszuk ítéltem meg ezt a lányt, bár nem is nagyon tdtam volna máshogy megítélni, tekintve, hogy soha nem jött ki a szobájából. De felajánlotta a segítségét mindenben, bármikor ingyen ehetek és ihatok a bárban, ahol dolgozik, ami, tekintve, hogy még mindig nem kaptam meg az ösztöndíjat, egy nagyon szimpatikus ajánlat. Az este nagyon jól sikerült, egy fillért sem költöttünk, mégis sikerült jó állapotba kerülnünk, ugyanis csak olyan helyekre mentünk be, ahol vagy ő, vagy én ismertünk valakit, aki ott dolgozik, így mindenki meghívott. Fogalmam sincs, hogy mikor értem haza, de azt tudom, hogy másnap nagyon súlyos fejfájással ébredtem.

Meg is bántam egy csapásra, hogy megígértem Elenának, hogy segítek költözni. Mocsok másnaposan negyven fokban nem a legjobb buli cipekedni. Úgyhogy miután Elena elment, nem csináltam semmit egész nap, csak szenvedtem, és Family Guyt néztem.

Aztán hétfőn. Huh, hát életem legrosszabb napja volt. Kezdtem 11kor egy szociálpszichológiával, amiből természetesen semmit nem értettem. Óra után odamentem a tanárhoz, elmondtam neki, hogy ki vagyok, és megkérdeztem, hogy el tudná-e nekem küldeni azt amit órán kivetít,  mert vagy egész idő alatt másolok, vagy megpróbálom megérteni amit mond (tegyük hozzá, hogy embert ilyen gyorsan beszélni még soha nem hallottam), a kettő együtt nem megy. Erre közölte velem, hogy nem küldni el nekem, mert ő ezt csak az órákra készíti, és vegyem meg a könyvet, abban minden benne van. Hát el tudom képzelni, hogy mennyibe kerül. És végül közölte velem, hogy ha nekem úgy könnyebb, akkor ez a könyv megvan angolul is, és akkor vegyem meg azt. Meg, hogy menjek nyelvtanfolyamra. Úgyhogy megköszönve a nagy semmit hazajöttem. Délután 5re mentem vissza, de miért is ne, az az órám elmaradt, úgyhogy jöhettem haza megint. Ezen az estén beköltözött az új lakótársunk Ane, aki egyébként baszk nemzetiségű (ezt külön ajánlom Barbinak és Dórinak :)). Hasznos, hogy itt lakik, mert nem beszél angolul csak pár szót (mekkora meglepetés), és így sokat tanulok tőle. Egyébként egy nagyon szimpatikus, segítőkész lány.

A tegnapi napon nem történt semmi különös, úgy szimplán jó volt. Találkoztam végre egy másik Erasmuszos diákkal a csoportomban, akinek szintén vannak gondjai a nyelvvel, úgyhogy végre nem vagyok egyedül.

Ma pedig megpróbálkozom egy újabb Erasmszos bulival, hátha... Majd meglátjuk.

Hát ennyi történt velem. Remélem sikerült mindenki információéhségét kielégíteni.

Ja és még valami a tegnapomban. Megtudtam, hogy elkezdtem hiányozni. :D